Kezdőlap
GO GREEN! kampány nagykövet választásának 2. helyezettje 2023-ban
„Itt akkor van elvégezve a munka, ha odaállsz és megcsinálod”
– szögezi le a tanyasi világ legősibb szabályát az őszinte mindszenti lány, és tulajdonképpen a beszélgetésünk többi része már csak finomított töltelék, hiszen bármiről is van szó ezután, ugyanehhez az igazsághoz jutunk vissza.
Nincs ebben semmi varázslat, ő egyszerű parasztlányként gondol magára, így teljes ember. Önazonos, büszke és boldog. Dóri nem elmenekült a vidéki világba, hanem beleszületett, sőt belenőtt, mert sajnos a sors úgy rendezte, hogy hamar elvesztette szüleit, így 11 éves kora óta intenzíven dolgozik.
Férjével 2014-ben találkoztak, a közös szülőhely és gyökerek magával hozták a közös életet, házat és egy gazdaságot is. Pár hónappal ezelőttig még mindketten főállás mellett dolgoztak a faluvégi négyezer négyzetméternyi portán plusz egy öthektáros területen.
Az intenzívebb hónapokban pár barát, családtag is besegít nekik, de alapvetően kettejükre várnak a csirkék, a kacsák, a gyöngytyúkok, a sertésállomány, a birkák, a nyolcvan gyümölcsfa, a veteményeskert, nyáron a befőzés, a takarmányozás. Mondani sem kell, minden bio és háztáji, ízletes és zamatos.
Jelenleg egy baromfiudvaros vendégház kialakításán fáradoznak, amelyben akár óvodás- és iskoláscsoportokat is tudnának fogadni. Dóri nem titkolt célja az adalékanyag- és sallangmentes tanyasi élet, a mezőgazdaság népszerűsítése a fiatalok körében.
Ehhez hívja segítségül a közösségi médiát, de vallja, nem fordulhatnak meg soha a természetes szerepek: akkor oszt meg online tartalmat, amikor ideje és ereje marad rá. „Nem az Instagramra és a TikTokra épül a gazdaság, de az tisztán érezhető, hogy a valódi tartalmaknak a legmagasabb az elérése” – reagál kérdésemre, hogy van Fülöp, a kos, akinek nemrég begyulladt a szarva.
Példaképe nagymamája, aki annak idején nem átallott az arra járót egy kis beszélgetésre maga mellé ültetni a háza előtti fa ládára. Dóri ugyanezt a közösségben való bizalmi létezést keresi, „Csók, Mari néni, puszi, Erzsi néni!” – üdvözli szomszédait, miközben a szalmabálát szalámira, a palántát zöldségre cseréli. Minden az ő kezük munkája, és erre méltán büszke. Szeretne oda visszatérni, ahonnan mindannyian indultunk, a tűz, föld, levegő, víz elemekhez.
Meséli, hogy ma reggel a fotózásra jövet is rácsodálkozott a fővárosra: „Mindenhol sietnek, nem látnak az idegtől, előznek, dudálnak, mutogatnak. Én meg ott ülök a férjem mellett az autóban, és arra gondolok, vajon, hogy vannak a kiscsibéim?”
„Hálás szívvel szeretnék nektek köszönetet mondani. Rengetegen szavaztatok, támogattatok. Én már az első pillanatban győztem!
Hiszen ez egy megtiszteltetés.”